Ludán Imre szegény családba született. Gyermekkorát meghatározta, hogy faesztergályosként dolgozó édesapja 1941-ben elhunyt. Ezután édesanyja egyedül nevelte őt és nővérét. Az iskolában kiváló eredményeket ért el, ezért az abaligeti egyházközösség ösztöndíjat biztosított számára, mely lehetővé tette, hogy Pécsen gimnáziumba járhasson. Tanulmányait továbbra is jó eredménnyel folytatta, így felvették a Pécsi Tanárképző Főiskolára. Mivel a természettudományok érdekelték, ezért a biológia-földrajz szakot választotta. A főiskolán ismerkedett meg későbbi feleségével Somogyi Margit Máriával (Ludán Imréné). A nyári szünetekben az erdőben dolgozott, hogy anyagi segítséget nyújthasson édesanyjának. Később Dunakömlődre követte Margitot, akit a főiskolai évei alatt tanárként helyeztek a településre. Innen 1952-ben már házastársakként költöztek Görgeteg-Kuntelepre. Itt tanárként dolgozott feleségével együtt, majd a Nagyatádi Járási Tanácsra került népművelőnek. A házaspár mindkét tagja sokat dolgozott a felnőttoktatásban is. 1955-ben és 1960-ban születtek gyermekeik, Imre és János. Felesége kezdeményezésére 1961 nyarán Sztálinvárosba – mostani nevén Dunaújvárosba – költöztek. Feleségével együtt a 32 tantermet számláló Ságvári általános iskolában tanított két évig, miután a Járási Tanács vezetőinek invitálására elhagyta a pedagógus pályát, és mint járási népművelési felügyelő folytatta munkáját. Munkája során mindig kiemelt figyelmet fordított a fiatal korosztályra. Volt feladata bőven: munkája részét képezte többek közt a járási falunapok, valamint a községi művelődési házak munkájának támogatása. Mindig is fejlett kritikai érzékkel rendelkezett, ezért gyakran keveredett vitába feletteseivel, de minden esetben a jobbítás szándéka vezérelte.
1971-ben Nagyatádot várossá nyilvánították, amit követően főiskolai ismerőse, a nagyatádi tanácselnök, Hamvas János több alkalommal is személyesen felkereste és kértre, vállalja el az épülő nagyatádi művelődési ház vezetését. Hosszas vívódás után igent mondott a lehetőségre. A család 1972 nyarán költözött vissza Somogy megyébe, Nagyatádra.
A még épülő létesítmény megtekintése során több javaslatot is tett, melyekkel a leendő művelődési ház funkcionális értéke nőtt volna, ám az eredeti tervektől nem lehetett eltérni. Az átadást követően néhány év alatt az épület elnyerte végső állapotát. Lehetővé vált, hogy a kibővített, feltöltéstől megtisztított alagsorban szakköri helyiségek működjenek. Évekig adott otthont a ház a zeneiskolának is. Az eredetileg széntárolónak szánt helyiségből lett a kiállító terem. A fiatalok ezúttal is fókuszban voltak, nyitvatartási időben tele volt a ház fiatalokkal. Az akkori nevén Gábor Andor Művelődési Ház munkatársai szoros együttműködésben dolgoztak a város oktatási intézményeivel: kooperációjuknak köszönhetően kiegészítették egymás tevékenységét.
Külön fejezetet érdemel Imre szakmai pályafutásának tekintetében a nagyatádi művésztelep. A
hetvenes években indult, és pár év alatt nemzetközileg is ismertté vált „műhely” a Művelődési Ház gondozásában működött. A szobrászaton kívül egyéb művészeti ágak alkotói is rendszeres
megjelenési lehetőséget kaptak Nagyatádon. A kiállítóterem és az aula folyamatos kihasználtságnak örvendett. Ezzel párhuzamosan beindult nyaranta egy képzőművészeti diáktábor is, mely a középiskolásokat várta tárt karokkal. Az oktatók a kaposvári főiskola tanárainak és más elismert művészek köreiből kerültek ki. Ez a tábor adta az ötletet és teremtette meg az alapjait a művészeti általános iskola beindításának.
Ludán Imre 1991-ben, jövőbeli támogatását és segítségét felajánlva munkatársainak vonult nyugdíjba. Nyugdíjas éveiben, időskorában minden energiáját segesdi öko-birtokára és szerető családjára fordította.
A „Kiváló népművelő” címet többször is elnyerte, de legjelentősebb elismerésének mindig is a
„Nagyatád Városért Emlékérmet” tartotta

The post LUDÁN IMRE appeared first on NKSK - Bertók László Városi Könyvtár.

Gyermekkorát Nagyatádon töltötte. Szülei nagyatádi iparos emberek voltak: édesanyja női szabóvarrónő, apja szíjgyártó. Alapfokú iskoláit Nagyatádon végezte, majd Pécsre került gimnáziumba. Mindig is érdekelte a tanítás és szerette a gyerekeket, ezért érettségi után a Pécsi Tanárképző Főiskolát választotta, ahova sikeresen felvételt nyert. Mivel a háború után nagy volt a pedagógushiány, a főiskoláról már másodévben kihelyezték tanítani.
Első munkahelye Dunakömlődön volt. Méregdrága albérletben, kezdetleges körülmények között, de nagy odaadással végezte munkáját. Dunakömlődre némi késéssel követte őt későbbi férje, Ludán Imre, akivel a főiskolán ismerkedett meg. 1952-ben már házastársakként kerültek Görgeteg-Kuntelepre. Itt mindketten pedagógusként helyezkedtek el. Ludán Imréné magyar-történelem szakon végzett, mindvégig pedagógusként dolgozott. Két fiúgyermeke született, Imre és János. Időközben az országban nagy változások történtek. Sztálinvárosban sorra adták át az üzemeket, rengeteg fiatal költözött oda, nagy szükség volt a pedagógusokra. 1961 nyarán a Ludán család Sztálinvárosba költözött, melyet rövid idő múlva már Dunaújvárosnak hívtak.
A Ságvári Endre általános iskolában kezdtek tanítani. Nagy élmény volt számukra, hiszen ez az iskola akkor Közép-Európa legnagyobb alapfokú iskolája volt. 32 tanteremben, két műszakban, javarészt negyven fő fölötti osztályokban tanították az oda járó közel háromezer gyereket. A túlzsúfoltság elkerülése érdekében a városban sorra adták át az újabb és újabb iskolákat.
1963-ban Ludán Imréné már a Gorkij-téri általános iskolában kezdte az új tanévet, mint igazgatóhelyettes, majd később – az akkori igazgató nyugdíjba vonulását követően – ugyanitt
intézményvezetőként folytatta szakmai munkáját egészen 1972 nyaráig. Ekkor Nagyatádra költöztek – a település éppen az ezt megelőző évben emelkedett városi rangra.
Nagyatádon az I-es iskolában kezdett dolgozni, mint igazgatóhelyettes. Rövidesen igazgató lett, majd, amint átadásra került a II. számú iskola, átvette annak irányítását 1979-ben. 1987-ben – az akkori törvényeknek megfelelően – 55 éves korában vonult nyugdíjba az oktatási intézmény éléről. Személyéhez köthető a mai Árpád Fejedelem Általános Iskola alapfokú művészeti oktatásának beindítása. A rajz tagozat. Mint aktív nyugdíjas, élete végéig tevékenyen részt vett a város kulturális életében: amellett, hogy állandó résztvevője volt a rendezvényeknek, a múzeum munkáját is odaadóan támogatta. Munkáját számos szakmai kitüntetéssel is elismerték: több szakminiszteri elismerésben részesült, de a legbüszkébb mindig is a „Nagyatád Város Díszpolgára” kitüntetésére volt, melyet 2012-ben ítélt oda részére a város vezetősége.

The post LUDÁN IMRÉNÉ appeared first on NKSK - Bertók László Városi Könyvtár.