Beleznai Géza (1894-1933) tanár, gyermekéveit Bodvicán töltötte. Apja Beleznai István {1894), anyja Sztankó Mária. Második fiúként Géza született a családba. Az elemi iskolát Bodvicán, a négy polgárit Nagyatádon végezte. Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán szerzett tanári diplomát, Budapesten tanított. Az I. világháború a harctérre szólította. Főhadnagyként több kitüntetés birtokosaként, sebesülten került Bővebben……
Buzsáky János (1883-1930). Erdőcsokonyán születettet. Tanulmányait Csáktornyán és Sopronban végezte. A Járási Takarékpénztár szolgálatába lépett 1905-ben, mint gyakornok és mint ügyvezető igazgató. Iskolaszéki, községi képviselő testületi tag és számos egyesület tagja. A háborúban, az orosz fronton megsebesült. 1918-ban, mint hadnagy szerelt le. Kitüntetései: Signum Laudis és a Károly cs. kereszt.
Fazekas Ferenc (1883-1945) kékfestő iparos és textil-nagykereskedő. Pécsett érettségizett, majd a műegyetem hallgatója volt. Később átvette a családi üzletet, amelyet apja, Feiglstok Zsigmond alapított. Ez adja meg a gazdasági felvirágzást a család számára. Innen a befektetés a textilkereskedelembe. A divatáruházat 1876-ban nyitották meg Nagy-Atádon. Az 1938-as év végi leltár szerint Bővebben……
Gyurisics István (1896-1974) vendéglős, kereskedő. Henészi család sarja, édesapja bíró. 1916-18-ig részt vett az I. világháborúban, megsebesült. 1926-ban kocsmát nyitott, 28-ban szatócsboltot, 37-ben szikvíz-gyárat. Háza – a Gyurisics Kocsma Kertvendéglője kedvelt kirándulóhelye volt a Rinya partjára látogatóknak. Az államosításkor szűnt meg.
Hoffmann György (1877-1934) székes és esztergályos mester. Elődei több mint 200 éve Mária Terézia uralkodásának békés időszakában (a hétéves háború után) települtek át Ausztriából Magyarországra. A közvetlen elődje János, Szulokban élt rövid ideig. Atádra települve a céhbeli székes szakmát művelte 1860-tól. Egyik fia György, székes mester 1893-ban szabadult. 1907-ben vette Bővebben……
Horváth Béla (1899-1977) szobafestő mester. A mesterséget bátyjával együtt édesapjuktól tanulta. Cégük 1893-ban alapult. Részt vett az első világháború olaszországi harcaiban, rokkantan tért haza, helytállásáért kitüntetve. Sokoldalú szakember volt; szoba-, templom- és címfestő. Üvegfestést is vállalt. Precíz munkáját elismerték. (Babay József megemlíti: Istenem, így élünk c. regényében.)
Jámbor Péter (1889-1954) festő és üveges mester. Kaposvárott végezte el iskoláit. 1914-ben katonai behívót kapott és a frontra került. Sebesülten 50%-os hadirokkantként került ki a kórházból, iparát nem tudta folytatni. 1918-ban Rinyaszentkirályra költözött családjával, munkalehetőséget vállalva. A Mándy-birtok bérlőjénél elvállalta a halastó és kisvasút építésének irányítását. Gyermekeit taníttatta, két fia Bővebben……
Pallag Ignácz (1889-1972) kéményseprő, üzletvezető. Székesfehérváron született. A tanulóidő után 1906-ban szabadult fel. Nagyatádon 1923-ban lett üzletvezető. Az első világháborúban megsebesült, 50%-os rokkant lett. 1920-ban kötött házasságot a nagyatádi Gál Juliannával. Közéleti tisztségei: az Iparkör, a Polgári Olvasókör, az Országos Keresztény Kéményseprő Egyesület tagja. Két fivére is megrokkant a háborúban.