Új Minikiállítás
Alkalom szülte képeslapkiállítás
Az első képeslap története bizonytalan. Elődei a levelezőlapok és a borítékban elküldött üdvözlőkártyák. Ezeken már szerepelt rajz, hogy mekkora számít már képnek az egyéni megítélés kérdése.
A sok megközelítésből kiderül, hogy az 1870-es évek elején születőben volt és 1878-ban Párizsi postakonferencián ismerték el postai küldeménynek. Kezdetben viták voltak arról sérül-e a levéltitok azzal, hogy a lapot a kézbesítő is elolvashatja, de végül rájöttek arra, hogy bonyolult üzenetek közvetítésére nem alkalmas. Eleinte a képes félre is hagytak helyet az írásnak, később ez elmaradt.
A magyar (osztrák-magyar) képeslapkiadás 1896-ban indult a millennium alkalmából kiadott 32 részes postai sorozattal. Ezen volt királyi látogatás, ipari vásár, emlékművek, tájképek, festmények, budapesti életképek. Még ebben az évben elkezdtek kiadni magánvállalatok is, amit egyébként ma is szabad, csak a szocializmusban volt tilos.
Gyakori volt, hogy fotóműtermek, nyomdák, papírüzletek ezzel népszerűsítették magukat. A két világháború között Weinstock Ernő fotográfust a sajtó „képeslapkirálynak” nevezte el.
Ma nagyon gyakori, hogy egy múzeum, galéria ajándékként, vagy jelképes összegért osztogat képeslapot, amire üzenetet talán soha nem fognak írni – emléktárgy marad.
Előfordult, hogy neves képzőművészek is készítettek kis példányszámban (100-1000 példány) képeslapot. Többek közt Oskar Kokoscha.
A válogatásban elsősorban a hétköznapok üdvözlőlapjai szerepelnek, vállalva, hogy némelyik mára mulatságos, vagy szokatlan.
Ez a kis összeállítás nem jöhetett volna létre Szalai Magdolna és Buváry Ilona hagyatéka nélkül.
Köszönet Ország Lászlónak, aki az évek során a legtöbb múzeumi képeslapot összeszedte.
Ország Balázs
